Önátíró papírokkal már mindenki találkozott valamilyen formában az élete során, gondoljunk akár csak a szállítólevelekre, megrendelőlapokra, vagy kárbejelentő lapokra. Ezek a vegykezelt, nyomásra érzékeny speciális papírok lehetővé teszik, hogy bizonyos ügyviteli dokumentumokat egyszeri kézi kitöltéssel sokszorosíthassunk, ezzel időt spórolva.
Az önátírós papíroknak az alábbi fajtáit különböztetjük meg:
- CB (átadó) lap, mely hátoldalán apró festékpatronok találhatóak, amik nyomásra kipukkanak átfestékezve a következő papírt
- CFB (átadó-átvevő köztes) lap, mely hátoldala festékpatronos, előlapja pedig kaolinnal kezelt a festék átvételéhez. Ebből a típusból több is lehet egy garnitúrában.
- CB (átvevő) lap, mely felső rétege a festék átvételét segítő kaolinnal kezelt. Ez a lap már nem ad tovább, mert hátoldalán nem találhatóak festékpatronok.
Legfontosabb jellemzőik:
- a lapok megkülönböztetésére az eltérő lapszínt, vagy eltérő színnyomást alkalmazhatjuk
- leggyakrabban ofszet, de kisebb mennyiség esetén digitális nyomással is gyártható
- általában tömbösített: ragasztott vagy irkatűzött kivitel jellemző (utóbbira praktikus okokból lehet szükség, amikor a tőpéldány megőrzése fontos a felhasználás során)
- az önátírós garnitúrákon kívül szinte kötelező eleme a vastag kartonhátlap, de fedlappal is gyártható
- grammsúly alapján vékony papírok (50-90g/m2), de utolsó lapként 170g/m2 átvevő lap is kérhető fehér színben
- a lapok készülhetnek egyedi sorszámmal is, mely szigorú számadású dokumentumnál kötelező
- az árat befolyásolja a színek száma és, hogy minden lapon azonos-e a grafika